amerre járok: 2022

Friday, May 6, 2022

2022.05.07. - 02:52 - valamivel napkelte előtt - székenülők 1

Talán vadnak tűnik a fenti cím: összehasonlítani a három órát a napkeltével, de nemsokára valóban elkezd majd világosodni a horizont... illetve nálunk a közeli tízemeletesek ablakai. Szombat hajnal van és ez a körülmény - hogy nem a hétköznapok egyike, vagy a vasárnap kezdődik egy-két órán belül - különlegessé teszi a pillanatot. Ebben a pillanatban egyrészt már letisztult bennem az elmúlt hét minden őrülete, másrészt a hétvége végtelenné varázsolja a következő órákat. Ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy az egyszeri önjelölt író - vagy bárki, aki ilyenkor felébred és a lakás rövid, céltalan és tétova bejárása után végül leül egy székre - számot vessen életével. "Mit műveltem eddig és mit akarok művelni a jövőben ?" ...vagy: "elégedett lehetek-e azzal, ami eddig történt velem és mit kell tennem ahhoz, hogy ez az elégedettség megmaradjon ...vagy újraépüljön ....vagy a semmiből felépüljön ?" Ezekre a kérdésekre nagyon nehéz - talán lehetetlen is - válaszolni. Igen, inkább lehetetlen, mert az egyszeri hajnali lakás-vándor (aki épp egy széken ül) folyton önnön csapdáiba esik: önmaga hitegetésének csapdájába, amikor is körülbelül félórás önmagával lefolytatott eszmecsere nyomán rádöbben, hogy ő mindent jól csinált és vele minden rendben, ő hasznos tagja a társadalomnak és mind szülei, utódai, de kiváltképp saját maga, büszkék lehetnek arra az irányra, amit ő képvisel. ...Mindenesetre büszkék rá, ő legalábbis az és a dolgok további elemezgetése elől inkább visszabújik a takaró alá, hogy a fenyegető nehezebb kérdések latolgatása helyett inkább átaludja a lidül-be autózásig hátralevő időt (ne felejtsük el, hogy szombat van, a hét e napján ez a zarándokút már kötelező). Nos, így a hajnali székenülők száma alaposan megfogyatkozott, de a bátrabbak még ülnek és tűnődnek, fittyet hányva olyan súlyos problémákra, mint "van-e elég ütvefúró a polcon, vagy azt is kell venni a lidülben". Közben négy óra lett, azt hiszem eszem egy falatot odakint és én is elbújok a takaró alá. De senki ne higgye, hogy 1. Visszatántorodtam az élet nagy kérdéseinek súlyától, 2. Ütvefúrót akarok venni a lidülben - nálam a polcon lévő mennyiség 0, ez éppen elegendő ahhoz az élethez, amit élek .... úgysem tudnám mit kell vele csinálni ... bár azt hiszem más sem nagyon ... a lidül azt mondaná: "meg kell venni" - és tényleg.

Szóval nem adtam fel, folytatom, de most alszom :)